Reggel korán felkeltem.Azt nagyon nem szerettem.Imádok délig aludni. Hallottam,hogy valaki csenget. Anyukám sokat utazott de mivel már nagy korú lettem itthon maradhattam tehát nekem kell kinyitni az ajtót. Nagyon reménykedtem,hogy Louis az. Lementem és ajtót nyitottam.
-Hel-akartam köszönni de meglepődtem,mert Niall volt.
-Szia.-mondta boldogan.
-Hát öhm mi járatban vagy erre felé?-kérdeztem.
-Hozzád jöttem.-és már megint pirult.
-Akkor gyere be!-és beinvitáltam.
-Nos azt szeretném mondani,hogy..Jó mondom kerek-perec!..Szeretlek!-és megint pirult.
-Niall..ez...-alig bírtam megszólalni.
-Tudom Louis meg a többi hülyeség..de adj egy esélyt..Nem birlak majd titeket együtt látni... Megfogok halni..
-Niall légyszíves..Én nagyon szeretem Louist!..-jelentettem ki.
Niall egy szót sem szólt csak elment.Én pedig becsuktam az ajtót.Pár perccel később megint csörgött a telefonom,és felvettem.
-Szia!-szóltam bele.
-Szia!-mondta Louis.-Öhm van kedved valamihez? vagy átmehetek?-kérdezte.
-Persze.átjöhetsz! Majd mesélek valamit!-mondtam.
-Oké, 5 perc és ott vagyok!-és letette.
Én pedig elkezdtem mosogatni. Már nagyon vártam és akkor megszólalt a csengő.Odafutottam és kinyitottam.
-Szia!-mosolygott.
-Szia!-én is és mutattam neki,hogy jöjjön be.-Ülj le! Na szóval arról szeretnék veled beszélni,hooogy..Niall idejött és mondott pár dolgot..és azt mondta,hogy szeret..
-És te szereted?-kérdezte komolyan és felállt.
-Louis! Ne értsd félre! Téged szeretlek!
-Akkor megnyugodtam-mosolygott és közelebb jött hozzám és megfogta az arcomat.Én erre nagyon mosolyogtam.És kínzó lassúsággal megcsókolt.
-Szeretlek! És nem akarok randizni mert tudom! Veled akarok lenni!Örökre!-tört ki belőlem ez a pár mondat.
-Nagyon szeretlek!-csókolt meg újra.
Most nem lett nagyon hosszú de vagy 1 óráig irtam ihlet hiány:/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése